Moldvai keserves és táncdallamok, témájuk a bánat és az elmúlt kapcsolatok elengedése. Az keservest az általunk alapul vett archív felvételen a tizenhárom éves Márton Erzsi énekli, szövege még a visszavágyódásról szól: 

"Vetettem violát,

várom kinyílását,

A régi babámnak

visszafordulását.

Kinyílt a viola,

ki es virágoza,

Az én régi babám

vissza nem jött soha." 

Utána hasonló dallamok következnek, de már táncosabb tempóban, a szöveg már inkább visszatekintés: 

"Szeretőm es vótál,

Kerítőm es vótál,

Verjen meg ez Isten,

Ha igaz nem vótál."

Az utolsó dallamnak, ami Csobán György kettőseként ismert, egyértelműen felfedezhető a hasonlósága egy, a Vietoris-kódexból ismert reneszánsz táncdallammal, ami ezen a gyedoj dallamon kívül számtalan közép-európai népzenei dallamnak az őse. 

Szék korábban jelentős sóbánya volt, azonban a kis városnak sok csapást kellett elszenvednie az 1717-es tatár mészárlástól végül a sóbánya tragikus beomlásáig 1812-ben, ennek emlékére lett viseletük alapszíne a piros és a fekete. A település jelentős furulyás hagyománnyal rendelkezett, a meggyilkolt legény balladája egyike azon kevés dallamoknak, amit a hegedűsök nem is nagyon vettek át a vonószene térnyerésekor. 

Zenekarunk névadó száma ez a moldvai ballada, amely egy juhász (a latin pecorarius-ból származó tájszóval pekulár) történetét meséli el, akit megöltek a juhaiért. A történet a jó pásztor bibliai motívuma, kiegészítve balladai jegyekkel és a Kárpátok környékének ősi hangulatával. A feszültség oldása a végén a juhos nevű táncdallam, amit a táncházakon kívül a pásztorok is használtak a nyájjal való kommunikálásra. 

Az ikonikus magyarszováti keserves mezőség "legfurulyásabb" falvából Csete Árpád igen bő hagyatékából származik, ahogy az utána következő táncdallamok is. Érdemes figyelni a szövegekből kirajzolódó történetet elszakított szeretőkről, érdekházasságról és végül a hallgató interpretációjára bízott pozitív vagy negatív végkifejletről. 

Moldvai ballada, ami egy lány kiszolgáltatottságát és félelmét mutatja be a a környéket feldúló katonáktól vagy haramiáktól, függetlenül attól, hogy a történelem melyik korszakáról van éppen szó. 

Egy Gömöri ének feldolgozása. Megszólal benne a fujara is, az Északi-Kárpátok tót pásztorainak különleges hangszere. A fujarának létezett egy valamivel kisebb magyar rokona is, a felvidéki hosszúfurulya, viszont a hangszer megtalálásakor már nem találtak élő embert aki tudna játszani rajta, így hagzásvilágát a környékbeli dallamok és a fujara játékmódja alapján rekonstruálták.